MUFFIN

Ősidők óta tudvalevő, hogy a muffin kapszli valójában hullámpala, persze nyilvánvalóan csak a mintázott, színes változatok bírnak ezen varázslatos képességgel.
Mikor alaposabban szemügyre veszed, azonnal megérted a lényeget.
A sütemény csábítóan hívogat, úgy döntesz mihamarabb beleharapsz és amint megérinted, abban a pillanatban mágikus kapuk nyílnak meg előtted.
Néhány másodpercig komolyan gondolkodóba esel, vajon szabad-e a cukormázzal borított répatorta belsejébe lépned, képes leszel-e visszatérni a valós jelenbe, majd amikor kell.
Mielőtt tovább töprengenél mindezen, határozott válasz érkezik a messzi távolból, mégis minden kétséget kizáróan hallható az igen.
Megfoghatatlan nyugalom árad szét tested egészében, kivételesen remek helyen vagy a gondosan aprított mandula darabkák, valamint reszelt narancs- és citrushéjak harmonikus elegyében.
A fenséges massza kellemesen körbe ölel, tökéletes biztonságban vagy, minden pórusodban tisztán érzed.
Ösvények kígyóznak ezerfelé bármerre is tekintesz, és bár nem sejted melyikkel kezdd, tudod hogy bármerre is indulsz, mindenképpen különleges élményeknek leszel részese.
Szédületes amint rábízod magad az ösztöneidre, magától értetődővé válik egyszerre minden.
Tavasz illatát sodró szellő érkezik, jácint rózsaszín csillagvirágából lehunyt szemmel mélyet szippantasz, és már leheletfinoman suhansz a vadvirágos rét felett.
Semmiből jött friss nyári záportól leszel csuromvizes, pompás szivárvány tűnik fel az égen.
Bálna alakú felhők úsznak a semmibe, ragyogó napfény szárítja fel inged gallérjáról az utolsó gömbölyű vízcseppet.
Nem sokkal később különféle cserjék, bokrok, fák léleküdítő zöldje kápráztat el, majd csörgedező patakok, sziklás hegységek, hullámzó tengerek végtelenje bűvöl el.
Magával ragadó amint a mindenség közepén lebegsz, az idő és tér fogalma teljességgel ismeretlen.
Elszabadult tűzpiros léggömb ütközik neked egészen véletlen és te látod benne a tegnapi kedves emlékképet.
- Esteledik, sötét hűvös télidő van, három méteres vastag fekete kötött sálat tekersz nyakadba.
Nehéz iskolatáskát cipelsz, ami súlytalannak tűnik miközben az elmúlt nyolc óra kalandjait hallgatod érdeklődve, amint kéz a kézben a parkoló felé igyekeztek.
Miközben a csomagtartóba pakolsz, medve körvonalai rajzolódnak ki a párás ablaküvegen, amit parányi mutatóujj készít felettébb ügyesen. -
Nyomban hazatérsz, nem bánod hogy a mesének most vége, hiszen már várnak rád sokan, tennivalód akad bőven.
Gyakorlott mozdulattal könyvjelzőt helyezel a következő fejezet elejéhez, ahol a ropogós papírlapok egyelőre üresek és ez így van nagyon is rendben.
Időről-időre megtelnek ékezetekkel, vesszőkkel, pontokkal és egyéb írásjelekkel, lassanként kibontakozni látszik egy újabb történet.
Elsőként forrócsokoládét készítesz, míves bögrékbe töltögeted, édes tejszínhab kupolákat építesz, végezetül apró szirmot formázó cukorkákkal hinted meg.
Mindannyian mosolyognak, jókedvűek, elégedettek és csakis ez számít, a többi ennél sokkal kevésbé érdekes.