MONOTON

Lassan két órája várakozunk hármasban késő este az éppen ügyeletes rendelőben. Az elcsigázott tömeg jobb híján unaloműzőként különféle okostelefonokat böngész csendben, elmélyülten - közösségi oldalak, MP3, game, film, chat.
Közben újabb anyuka érkezik két iskoláskorú fiúgyerekkel, majd velünk szemközt foglalnak helyet.
A női táskából előkerül egy vaskos mesekönyv, közepén egy sokat látott könyvjelzővel. Eme ritka jelenség pedig nyilvánvalóan rögtön felpezsdíti addig lankadt figyelmem.
Feltűnés nélkül pillantom meg a címet, azt gondolom remek választás, pont nekik való történet. Ebben a másodpercben a hölgy kiváltképp hangosan olvasni kezd, mint ha mi sem lenne természetesebb.
A kalandregény lapjai bár remek színt hozhatnának a a steril környezetbe, sajnos mégis unalmas szürke sztori látszik kibontakozni a mesefigurák - nap végére igencsak megfáradt - életre keltőjének köszönhetően.
Atti privát: "Te is ilyen monoton hangon szoktál esténként mesélni a gyerekeknek?"
Én: "??? :)) "
Dávid nyilvánosan: "Mit is jelent pontosan a monoton?!"