PILLE

Az uzsonnára csomagolt sajtosrúd igazán finom lehetett, az összegyűrt szalvéták már nálam, a játszótér melletti narancsszín kukába muszáj kidobnom a szemetet...
Éppen egy kisebb körben állunk, jópofa, kedves dolgokról vakerálunk. Igazán kellemes meleg az idő, mégis hihetetlen vadul fúj a szél. Arra gondolok, hét nap a pokol és a menny, az élet meseszép.
A semmiből váratlanul előtűnik egy különleges, fekete-lila színben ragyogó, gyönyörűséges, óriás pillangó.
Vidáman cikázik körülöttünk le-föl, nem egyszerű követni mikor honnan kerül elő, mindenesetre egyre csak nevetünk, ez az egész annyira kedves és lélekemelő.
Hirtelen kézfejemre száll, ott megállapodik, nem repül tovább.
Száz méter széles a mosolyom, majd kiugrok a bőrömből, a gyerekek imádják, látom.
Minél tovább maradjon velem ez a bolondos csavargó lepke, ezt szeretném, sőt bevallom, abban a néhány másodpercben, mindennél jobban akarom.
A skacok viháncolnak, ugrabugrálnak, kör már amőba, bolondos pille meg tova libben a mögöttem alacsonyodó zöldebbnél is zöldebb falombra.
A játék most kezdődik igazán, butterfly will back, egy keveset Márk homlokán is pihen.
Lara és Pálma kérnek, hogy induljunk haza, vendégünk megértő, társaságunkat könnyeden maga mögött hagyja.