GALAMB

Reggel oviba menet, a járda közepén megpillantottunk egy élettelenül fekvő galambot...
Márk: "Jujjj! Mi történt vele???"
Én: "Meghalt."
Márk: "De miért?"
Én: "Talán nem nézett körül figyelmesen, mielőtt átsétált az úttesten."
Márk: "Az autók felett is repülhetett volna."
Én: "Elképzelhető, hogy már beteg volt, nem tudott."
Márk:"Szegényke...! Most mi lesz a madárral?"
Én: "Esetleg el kellene temetni a föld alá."
Márk: "Inkább vigyük haza és helyezzük puha, szép, díszes párnára."
Én: "Kedves ötlet, de hidd el, Ő már nem érez, csak a teste van ott, a lelke már szabad."
Márk: "Nem baj...! Annyira szomorú, nagyon sajnálom, hogy csak úgy ott van a járdán, a párnán viszont lehetne kényelmesen, örökre."
Én: "Hmmmm...! Na figyelj, van egy tuti tervem...! Mi lenne akkor, hogyha hazafelé jövet, megnézném, ott van-e még és ha igen, akkor amit kérsz, azt megteszem. Különben valamiért azt érzem, hogy addigra az angyalok segítenek neki, meggyógyítják és újra tud könnyeden szárnyalni. Valószínűleg már nem találom majd ott."
Márk: "Szuper! Ez így rendben lesz."