VARÁZSLAT

Koromsötét, rémségesen meredek, időtlen hosszú, kanyargós, titkos, rejtelmes, meglepetésekkel teli csőcsúszdán zuhantam, imádtam, szerettem...
Megrágott, kiköpött, azt mondta belőlem ennyi is elég, én pedig úgy éreztem magam, mint ha akár bűvös repülőszőnyegen ülnék.
A víz felszíne felett íveltem és csodák-csodája, valóban gyönyörűen érkeztem, akár ezer éves varázsló, hattyú hátán a tengerbe.
Mondhatni, már-már magam is meglepődtem, hogy hozzám képest ennyire remekül szerepeltem.
Csupán a tapsvihar hiányzott a medence szélén bámészkodó álomittas, fürdőruhás társaságtól, ám éppen záróra következett.
Véget ért a mese, annyi baj legyen, majd legközelebb. Ugye?