Néhanapján még bele-belenézek a jó öreg, kedves weboldalba, várom a csodát, remélem, hogy esetleg már írtál nekem, talán éppen egyszerre vagyunk ott, mint a régi szép időkben, "two users online".
A telefonszámod is benne a mobilomban és az e-mail címed is a postafiókomban. Persze, nyilván nagyon elfoglalt vagy, különleges ötleted, fontos tennivalód millió van.
Talán többet már nem is jön majd válasz. Sebaj, szeretem, amikor önfeledten alkotsz, boldogan és szabadon szárnyalsz.
Egyszer-egyszer álmomban is eljöhetnél hozzám, olyankor puha, könnyed, fodros felhőkkel takaróznánk.
Megbeszélnénk rejtelmes világunk aprócska, ártatlan, vidám titkait, elmesélnénk egymásnak legújabb őrületes terveink, beszippantanánk ezer szirmú, mézédes rózsák olajos illatait.
Na jó, túlteng bennem a bolondos vitalitás, minden úgy lesz ahogy akarod, ez egy pillanatig sem vitás.
„Jaja Frédi, persze, persze: majd főzünk pörköltet müzlivel…” :)
*
-
