ÉDEN

Majdnem leszakad az ég, kellemes meleg a levegő, erőteljesen fúj a szél.
Mindenki türelmesen várja a bármelyik pillanatban érkező ovis kirándulókat , szentendrei élményekkel gazdagodott fiúkat, lányokat, egykéket, testvéreket , ikreket, unokákat.
Cseppet sem unatkozunk, a szabad levegőn beszélgetünk, arról-erről, mi a nagypapával éppen gyerekekről, kertről.
Most, hogy idén az erkélyen paradicsom- és paprika, meg Korall virág ültetvényem van, felettébb érdeklődve kérdezek a témában.
Kíváncsian, várakozón hallgatom, örömmel mesél, hangja puha gyapot. Színes képek jelennek meg előttem, látom az édent, a telket, bölcs szemeiben a múltat, tegnapot.
Elismeréssel csodálom, majd negyven év kertészkedési és még ugyanennyi egyéb tapasztalat. Talán valami hasonló még velem is előfordulhat.
Különféle szegletekben szőlő, barack, dió, alma. Mogyoró, cseresznye, meggy, szilva.
Dolgos kezek, gyomlálás, kapálás, ültetés, locsolás, permetezés, metszés, várakozás.
Fonott kosár, szüretelés, pite, rétes, lekvár, befőzés.
Eszeveszett vihar szakította ketté az almafa ágát, azóta sem tér magához, nem hoz termést, megviselte a drágát.
Legvadabb álmomban sem gondoltam volna, hogy végletesen érzékeny lehet egy felnőtt fa.
Döbbenetes, elképesztő, felemelő, lehengerlő.