2012. szept. 19.

KEDVES

Náthásan és smink nélkül lép ki az utcára, későre jár, sötét is van, az új pékség tőlünk csupán karnyújtásnyira.
Frissen sült, mennyien finom pékáruk isteni illata csábítja, meglehetősen siet, biztos forrásból tudja, hogy a túrósbatyu és a sajtosperec még meleg.
Kifelé jövet váratlanul kedvesére lesz figyelmes. Mit is tehetne?
Villámgyorsan egy közeli fa törzséhez surran, vár néhány percet, majd a kapuhoz rohan.
Hogy az imádott férfi megpillantsa őt bágyadtan, táskás szemekkel és piros nózival?
Nana, ez több, mint lehetetlen, ilyet soha! Hiszen ő Dominika.
Ó, Istenem, bárcsak lehetnék újra húsz éves! :)