A méz hatalma
Egyszer volt, hol nem volt, volt
egyszer egy lány, aki a játszótéren egy piros csigacsúszdát szeretett volna kipróbálni.
Mint mindig, most is ugyanolyan
jókedvvel csúszott, ám azt nem sejtette hogy ez a csúszás megváltoztatja az
egész életét.
A park szélén mályvarózsák
sorakoztak, amik a hajnalban varázsos virágport szórtak hosszú sárga
porzójukból mindenütt szerte az egész téren.
Mónika hirtelen arra lett
figyelmes, hogy a virágszirom belsejéből barátságos beszélgetés hallatszik.
Két szorgos méhecske egyeztette
egymással a napi teendőit.
Zümi beosztást készített Zizinek
hű társának, akivel a virágport gyűjtögetik minden tavasszal.
Móni azt hitte csupán a képzelete
szülte mindezt, mindenesetre biztos ami biztos a virágokhoz közelebb ment.
Újra hallotta az előbbi hangokat,
a méhecskék most éppen arról váltottak szót, hogy miután a jelenlegi helyen
végeztek a virágpor begyűjtésével, utána melyik útvonalon közelítsék meg a
következő bázist ahol folytatják aznapi munkájukat.
Móni nem hitt a fülének, úgy
érezte muszáj kérdeznie valamit új barátaitól.
Zümi és Zizi meg sem lepődtek
amikor a kislány kedvesen megszólította őket, örömmel válaszoltak minden
kérdésére.
Többek között elmagyarázták neki,
hogy a fák és a virágok, különösen néhány fajta több mint csodásak, hiszen azon
felül hogy gyönyörűek, illatosak, még
hasznosak is.
Móni is emlékezett hogy amikor a
torka fájt néha, a doktor néni mindig mézet javasolt neki a citromos hársfa
teába.
Eddig kifejezetten utálta a fura
ízű gyógyteát, mindig nehezen tudta meginni, de a méhecskékkel való találkozása
után már örömmel fogyasztotta a hatásos italt.
Írta: Szanyi Jázmin Vadvirág
Budapest, 2014. 04. 28.
Bejegyzések
