LEVENDULA

Éppen csak halványan tárult fel az égen, egyszerűen, szerényen, alig észrevehetően.
A tövében mégis, lényegesen erőteljesebben, színesebben fényeskedett.
Onnan a szürke felhőkbe, határozottan, magabiztosan ívelt.
Mintha egy óriás festékes vödörből robbant volna ki, a fedelet messzire repítve.
Félúton azonban visszafogta magát, csendesebb lett. Talán mégsem akart megmutatkozni mindenkinek.
Cseppet sem elképzelhetetlen, sőt valójában nagyon is lehetséges.
Még néztem volna tovább szívesen, de hirtelen egyik pillanatról a másikra nyoma veszett.
Egyetlen percre jól ismert illatot sodort felém kedvenc mesekönyvem.
Eső után, szivárvány hídon át sétáltam Dél-Franciaországban, Provence-ban.
Hihetetlenül lila levendula mezőben, amolyan széltében-hosszában végeláthatatlanban.